Rasszizmus az osztrák CBD-iparágban

2020. június 4-én mintegy 50 000 ember vonult a „Black Lives Matter” – tüntetés keretében a bécsi MQ-tól a Karlsplatzig. A céljuk? Közösen kiállni a rasszizmus és a diszkrimináció ellen. A kiváltó ok akkor az afroamerikai George Floyd rendőrök általi brutális meggyilkolása volt. Ausztriában is még mindig mindenütt jelen van a rasszizmus. Ez a gyakoribb rendőri igazoltatásoktól a rasszista vicceken át egészen a gyilkosságig terjed. A rasszizmust gyakran még mindig bagatellizálják, sőt normalizálják. A CBD- és kannabiszágazatban ez a rasszizmus főként sztereotipizálás és „reklámpoénok” formájában jelenik meg azok rovására, akiknek az életvalóságát ez különösen negatívan befolyásolja. Szövetségesnek tekintjük magunkat az egyenjogúságért folytatott minden küzdelemben, ezért platformunkat – többek között – e téma ismertetésére is használjuk.

Ez a téma ugyanannyira fontos, amennyire szerteágazó és összetett. Számos rasszista rendszer létezik, amelyek a mai napig egymásba kapcsolódnak, és így megnehezítik a BIPoC emberek életét. És bár már többször megpróbáltuk megírni és felépíteni ezt a blogbejegyzést, világos, hogy egyetlen bejegyzés soha nem lehet elegendő a rasszizmus és a diszkrimináció minden aspektusának leírására. Amire viszont koncentrálni tudunk és szeretnénk, az a rasszizmus és a kannabisz, valamint ennek összefüggése a hazai CBD-ágazattal.

Egyáltalán mi köze van egymáshoz a kannabisznak és a rasszizmusnak?

Első ránézésre a kannabisz és a rasszizmus közötti összefüggés talán egyáltalán nem olyan egyértelmű. Ha azonban bepillantunk az amerikai börtönökbe, vagy meghallgatjuk a rasszista indíttatású rendőri erőszak érintettjeit, rájövünk: a kettő nagyon szorosan összefonódik.

Bár névtelen felmérések szerint Amerikában a kannabiszt minden népességcsoport egyformán fogyasztja, mégis 4x annyi BIPoC ember ül kábítószerrel összefüggő bűncselekmények miatt amerikai börtönökben, mint fehér. Gyakrabban igazoltatja őket a rendőrség, keményebb büntetéseket kapnak, és kb. 3x olyan gyakran halnak meg halálos rendőri erőszak következtében. Ausztriában aránytalanul gyakran válnak afrikai származású emberek a rendőri erőszak áldozataivá. Újra és újra erőszakos támadásokra és gyakoribb személyazonosság-ellenőrzésekre kerül sor a kábítószer-törvény állítólagos megsértése miatt. Ez a gyanú többnyire alig alapul többön, mint az érintettek bőrszínén.

És pontosan mi köze ennek az ausztriai CBD-ágazathoz?

Néhányan közületek most talán azt kérdezik, mi köze mindennek a hazai CBD-ágazathoz. Elismerjük, nem az osztrák CBD-ágazat az oka annak, hogy a BIPoC emberek diszkriminációt tapasztalnak. Végül is jóval fiatalabb, mint a rasszizmus Ausztriában & Németországban. Mégis hozzájárul egy részével: a CBD-vállalkozások újra és újra sztereotip ábrázolásokat használnak BIPoC személyekről termékeik reklámozására. Ez azért problémás, mert a BIPoC emberek reklámbeli ábrázolása gyakran erősen rasszista jellegű. Ugyanakkor itt a „vicces reklámpoénok” nevében tőkét kovácsolnak egy olyan stigmából, amely viszont az érintettek életvalóságát jelentősen befolyásolja, és korlátozza őket a szabadságukban. Mindannyian folyamatosan érzékeljük, milyen üzeneteket közvetít számunkra a reklám – még ha nem is mindig tudatosan. Ezekben az esetekben az üzenet világos: a BIPoC emberek kannabiszt fogyasztanak és árulnak!

Csak egy vicc, nem?

Ennek az egésznek egyébként kevés köze van a humorhoz – még ha gyakran hallunk is olyan visszajelzéseket, mint „Ugyan, értsétek már a viccet!” vagy „Nekem szabad ilyen viccet mesélnem, mert nem vagyok rasszista!”. Sajnos teljesen komolyan: ez a fajta sztereotipizálás egyes emberek életébe kerül. A rasszizmus tehát nem vicc. Az érintettek számára gyakran különösen cinikus az a tény, hogy nem érintett emberek profitálnak ezekből a viccekből. Hosszú hagyománya van annak, hogy diszkriminatív dolgokat a humor nevében mondanak, vagy ünneprontónak állítják be azokat, akik nem tudnak ezen nevetni.

Ilyenkor nagyon hasznos lehet egy önvizsgálat: vajon ilyen viccesnek találnám, ha én lennék az, aki nem talál munkát vagy lakást, mert a fehér többségi társadalom amúgy is abból indul ki, hogy drogot árulok? Hogyan érezném magam, ha munkából hazafelé a rendőrség újra és újra megállítana – egyszerűen csak azért, mert létezem? Vagy ha a barátaim családja megtiltaná nekik, hogy velem érintkezzenek, mert rossz hatással lehetnék rájuk, csak a bőrszínem miatt?

A fehér embereknek ritkán kell feltenniük ezeket a kérdéseket, és alig tapasztalják ezt a fajta negatív diszkriminációt. Gyakran a fehér emberek is nagyon érzékenyen reagálnak erre a témára, mert úgy érzik, hogy ők nem tehetnek róla, vagy tehetetlennek érzik magukat, és valójában ők sem akarják ezt az állapotot. Ha ebben magatokra ismertek, és most azon gondolkodtok, mit tehettek ellene, az már önmagában fontos lépés:

Mit tehetünk mindannyian a rasszizmus ellen?

Ha rasszista reklámot láttok, tegyetek panaszt. Vagy közvetlenül a vállalattal közöljétek, mit gondoltok, vagy tegyetek panaszt a Reklámtanácsnál. Hallgassátok meg az érintetteket anélkül, hogy kétségbe vonnátok a tapasztalataikat. Szóljatok, ha a környezetetekben valaki rasszista dolgokat mond, és próbáljátok elmagyarázni, miért rasszista. Azoknak, akik folyamatosan diszkriminációt tapasztalnak, nagyon megterhelő és kimerítő, hogy újra és újra el kell magyarázniuk, miért rasszista valami. Próbáljátok támogatni a BIPoC emberek vállalkozásait, és kövessétek őket a közösségi médiában. Képezzétek magatokat a témában, és használjátok az interneten elérhető rengeteg ingyenes forrást. Ne várjátok el, hogy az érintettek világosítsanak fel titeket, mert ez „hiszen az ő érdekük”. Mindannyiunk érdeke, hogy olyan világot alakítsunk, amelyben mindenki biztonságban és jól érzi magát.

Íme néhány forrás, amely mindannyiunk rendelkezésére áll:

A ZARA Rassismus Report című kiadványa

@verbuendete_r_sein

@saymyname_bpb

@wasihrnichtseht

Alice Hasters – „Was weiße Menschen über Rassismus nicht hören wollen aber wissen sollten”

Tupoka Ogette – Exit Racism

Mindkét könyvet INGYEN is megtaláljátok a Spotify-on!